Hogy Zsolt – sokunk mély szomorúságára - már nincs közöttünk, az sajnos egy megmásíthatatlan tény. Még fiatal volt ahhoz, hogy itt hagyjon bennünket, voltak tervei, feladatai, amit mások felelőtlen nemtörődömsége miatt már nem hajthat végre. Távozása szeretteire és barátaira feladatokat ró. E feladatok természetükből adódóan arra kellene sarkallják a volt munkáltató – Rendőrség – felelős vezetőit, hogy levonják a bekövetkezett balesetből a helyénvaló következtetéseket és megtegyék azon intézkedések sokaságát, mellyel megmenthetnek sok-sok szolgálatot teljesítő ifjú, vagy akár idősebb életet.
A család és a barátok azért szállnak síkra az igazság kiderítéséért, mert azt tapasztalják a hatóság részéről, hogy inkább fátyollal – mit fátyollal, ponyvával! – akarja elfedni a hibás működési rendszerben fellelhető veszélyhelyzeteket. Ehhez partnerként asszisztál az Ügyészség is. (Nem meglepő, hisz a vizsgálatot lefolytató Ügyészség vezetőjének közeli hozzátartozója – férje – magas rangú rendőrtiszt és ha áttételesen is, de érintett lehet a hibáktól hemzsegő rendszer fenntartásában).
Felelős – természetesen – nincs. Ha mégis, valami csoda folytán találni fognak valakit, akkor valószínű, hogy a „portás” nyakát dugják hurokba megmutatva, hogy felelős szervezetről van szó, így példát fognak statuálni.
Özveggyé egyik pillanatról a másikra bárki válhat. Ne engedjük, hogy felelőtlenség miatt történjen ilyen szomorú eset. Mi a végeken szolgálatot teljesítők védelmében (rendőr, mentős, tűzoltó, stb) emeljük fel a hangunkat és állunk mögéjük a nyilvánosság erejével fölvértezve a felelőtlen vezetőkkel szemben. Ez az erő életeket menthet!
A megjelenített jegyzőkönyvek és dokumentumok felfedik tisztelt olvasó előtt azt a zárt rendszert és összefonódást, aminek felderítéséhez egy fiatalember kellett életét adja. Tegyünk róla, hogy halála ne legyen hiábavaló!
Íme egy újabb részlet (magyarázat a képek alatt):
Kattints a képekre a nagyításhoz.
>
Akkor tehát nézzük közérthetően. Miről is van szó?
XY rendőr őrnagy a Közlekedésrendészeti Osztály Autópálya Alosztályának vezetője, aki a Zsolti felettese, aki a beosztottja munkájáért és biztonságáért is felelős úgy nyilatkozik, hogy a balesetet megelőzően számára jelezték azt, hogy a gumi életveszélyes, azonban ő nem is emlékszik hogy egyáltalán szemrevételezte-e a motor gumiját, de ha véletlenül így is volt, tökmindegy, mert úgysem ért hozzá...
Remélem nem csak én érzem ennek a súlyát... Azt hiszem ez további hozzáfűznivalót nem igényel.
Zsolti egyébként valóban nem tagadta meg a szolgálatot, mert pontosan tudta, hogy az súlyos katonai bűncselekmény, melyet börtönbüntetéssel szankcionálnak. Inkább az életét kockáztatta, és fizetett vele. Pár nappal a balesete előtt egy motorszalonban egyébként saját pénzén akart a szolgálati motorra gumit vásárolni.
Nézzük tovább: "a bordázat mélysége... két esetben pedig 0,00 mm volt a meghatározott minimális 1,6 mm helyett"
Akkor ezt most tegyük tisztába. Aki motorozik az biztosan igazolni fog abban, hogy egy kopott gumi esős időben nem életbiztosítás. Főleg nem egy nullára kopott. Hogy is van ez? A rendőrség úgy zárta (záratta le a közeli hozzátartozó ügyésznővel) a vizsgálatot, hogy a motor gumija nem játszott szerepet a balesetben.
Tényleg? Egy tükörsima gumi esős időben egy 155 lóerős motoron nem számít?
Ezúton is gratulálok a vizsgálathoz...
További részletek a komédia maradék 32 oldalából hamarosan...
